Egy legenda jár a horgászok között, miszerint az idő amit az ember horgászással tölt, nem számit bele a kiszabott élettartamába...

...igy elódázhatjuk az elkerülhetetlent...

...talán örökre.

2007. december 25., kedd

Felfűzős csukázó szerelék - 1. rész

Az évek során a vizek hal állománya meglehetősen megritkult. Talán ez az ami kiváltja a horgászokból azt, hogy kifogjanak egy kapitális méretű halat. Nem tagadom, én is örülnék ha egy kapitális domolykóval, vagy csukával lenne dolgom...
Ebben a cikkben egy újabb módszert szeretnék bemutatni, ami időnként igen fogós is lehet. Ez a módszer tisztább vízben jobban működik, de ez nem azt jelenti, hogy opálos vízben nincs esélyünk hal fogásra. A felfűzött csali halat a következöképen érdemes vontatni: növények, ágak vagy akadók közelébe dobva, várjuk egy keveset amíg lesüllyed 50-60 centimétert. Ez után apró cibálással vontassuk egy pár métert, majd ismét várjunk amíg lesüllyed, és a folyamat kezdődhet elölről.


Az eszközök: hegyes csőrű fogó, kulcskarikák, horog és a drótok. A felső jobb választásnak bizonyult.



Válasszuk ki a megfelelő hosszúságú drótot. Arra is gondoljunk, hogy a drót hajlítása közben a hajlás miatt egy pár centiméter "eltűnik".



Formáljunk egy-egy tartós fület mindkét végen. A kiálló drót részt tekerjük a testre a fül alatt.



Amikor készen vagyunk a fülek elkészítésével, akkor az mindkét fülbe helyezzünk kulcskarikát. Tetszés szerint választjuk ki, hogy melyik kulcskarikába kerül a horog.



Célszerű több méretet is készíteni, illeszkedve a csalihalak méretéhez. Én a szerelékeimet ilyen reteszes dobozban tartom, az összekeveredés megelőzése érdekében. A szereléket a halban a következőképpen helyezzük el: Azt a reszt amelyikben a kulcskarika üresen maradt, felnyomjuk a hal végbélnyílásán, majd a száján kihúzzuk. Ha jól dolgoztunk, a horog szára a hal végbélnyilásában helyezkedik el. Az acél előkét, a csalihal száján kijött kulcskarikába kapcsoljuk.



Az eredmény nem marad el.


Nincsenek megjegyzések: