Emlékek láncolnak össze - Második rész

Cikkem első felében bemutattam személyes csuka és domolykórekordomat, na meg az év első pergetett csukáját. A második részben szintén csukáról és domolykóról lesz szó, de kicsit eltér az előzőktől...

Hogy miért tér el? Azért mert a csukát, amire most is szivesen emlékszem, tavasszal úszós módszerrel fogtam, 10 centis vörösszárnyú volt a csalétek.

Egész pontosan április 5-én, kb. 2 óra környékén érkeztünk meg az illyefalvi kerek tóra. Én úgy döntöttem, hogy a békésebb halakkal szórakozok, mig Zsolti és Hunyadi a rablók után indultak wobblerrel. Zsoltiék eredmény nélkul tértek vissza, én fogtam pár apró csalihalat, amit a későbbiekben felkináltam a csukáknak. A part mentén benyúlott egy kisebb bokor, az környékén többször is láttam rablást. Gondoltam jó lesz ha oda dobom, a kishalas szereléket. A csali elhelyezkedése után 5 percel egy tompa hangot halottam, az úszóra néztem, de már a mélyben járt... csak kis körök látszódtak az apró hullamtól amit keltett. Papot-csapot hagyva indultam a bot felé, majd felemeltem a felkapókart. A ragadózó kb. fél percig vitte gyorsan a zsinort, majd megállt. Bevágtam. Éreztem a halat, de nem volt olyan nagy. Nem volt esélye a 30-as monfillal szemben. Gyorsan parthoz tereltem, majd meritővel kiemeltük.

Elfáradt szegény, most kicsit megpihen...

Hammmm, ugyis megharaplak!

A halam után, Zsolti gondolta átfésüli kicsit a pályát. 3-dik dobásra megakasztott egyet, rovid csata után kimeritettük az ovét is. Mi lehet ez? Véletlen egybeesés? Igen az.... a két hal után egészen estig dobáltunk mindenhol eredmény nélkül. Nembaj, én elégedett vagyok, szerintem Zsolti is...

It's time to sleep.

Június végén történt. Úgy terveztük meglátogassuk nagyapát. Szentgyörgytől 70 km-re, Karácsonyfalván lakik. A falu mögött csordogál a kis homoród. Mindig szivesen horgászok ezen a vizen. A pőatakban van jelentős szamú domolykó. Véleményem szerint a viz pergetésre nem alkalmas, de lehet, hogy tévedek. A viz változatos mélysegű de vannak meglepően mély részek, lehet hogy erdemes lenne ott pergetni. Majd jövőben kiderül. Én szocskés módszerrel szoktam itt pecálni, cserkelve. Az összeallitás nagyon egyszerű, szerintem ennél nem is lehetne egyszerűbb. 12-es monofil zsinor, rajta a apró uszó, a zsinor végén 8as horog. Ólmot nem használok, mert igy természetesebben mozgatja a viz a szöcskét. A kapás szinte észrevehetetlen, az uszó egyből eltűnik, majd feszül a zsinór. A módszer hátránya, hogy nem lehet hosszútávra dobni, de szerintem ez nem szükséges.
Van egy pár kedvenc helyem, ahol mindig sikerül halat fognom. De van egy amit legjobban kedvelek. Mindig ott kezdek. A vizben viszonylag könnyen tudok járkálni ha szükséges, de altalában az első halat partról is meg lehet fogni.

Legkedvencebb helyem, vizből nézve.

Amint megérkeztem kicsit elbizonytalanodtam a viz szine miatt, de azért összeszereltem a cumót. Kb. 5-ször leúsztattam magamelőtt, amikor hirtelen eltűnt az uszó, majd feszült a zsinór. Ez lesz az. Bevágtam villámgyorsan és éreztem, hogy mozog valami a tulsó végen. Amint a felszinre került, gyorsan kiemeltem.

Egészséges példány...

...fentről.

Tökéletes akadás.

A hal visszanyerte szabadságát, én pedig beálltam a vizbe. Kicsit fenebb mentem. Több kapást nem tudtam kicsikarni, ezért elindultam másik kedvenc helyeeimre.

Néha úgy érzem magam, mitha dzsungelben lennék. Ennek a szakasznak a mélyebb része 60 cm körül lehet, ott tartózkodnak a patak nagyobb halai.

Lehúztam az orsóról kb 2.5 méter zsinórt és igy dobtam. Tapasztalatom szerint igy nagyobbat lehet dobni, mint a hagyományos dobással. Első leúsztatással semmi eredmény, amikor másodszorra dobtam valami szebb hal nekirontott az úszónak, nyilván valami bogárnak nézte. Kb 10 másodperc múlva eltünik az uszó, feszül a zsinór. Ez az. Mondom magamban és bevágok, azonban nem akar engedelmeskedni a csókosszáju. Éreztem, hogy nagyobb mint az előző társa. Párszor mélybetört, majd feladta... Mikor megláttam meg voltam lepődve. Ebben a patakban ekkorát még soha nem fogtam. Ez egy igazi meglepetés, ahhoz képest hogy a viznek milyen szine van...

Hú de szép vagy!

Domiportré.

A halacskát megmértem szalagmérővel, és 30 cm volt. Sokáig fogok emlékezni erre a halra és mindig szivesen látogatok erre a vizre.

Kálmán Hunor

Emlékek láncolnak össze - Első rész

A megszállott horgászok minden helyzetben keresnek maguknak lehetőséget a horgászatra. Vannak időnként lehetetlennek tünő dolgok, de ahogy a mondás mondja mindent lehet csak akarni kell. Tehát az akaraterőn múlik minden.
A minap a szép, nyári hogászattal töltött meleg napok emlékei gyötörtek. Azonban mikor kinéztem az ablakon, megláttam a friss havat, rögtön kirázott a hideg. Vége van azoknak a szép napoknak... Enyhe napsütés volt, gondoltam kinézek az allomási tóra. Rövid séta után megérkeztem, de a megszokott boldogságtól eltérően kicsit szomorú voltam. A tó be van fagyva. Innentől kezdődik számomra a várakozás. Ebben az időszakban nem szeretek folyón horgászni, megvárom amig a jég vastagsága eleri a 25 3O centimétert, akkor előkerül a fejsze, a vékony szerelék és jöhet a lekészés. A tó melett ismét eszembe jutottak a melegebb napok, ezeket fogom felidézni.


Elsőként az év első pergetett csukája jutott eszembe. Kökös melett levő holtágon voltunk, Zsolti streamerezett, én pergettem. A tó akadőval tele van, mindketten minuszban voltunk, azaz halat nemfogtunk, streamert, wobblert veszitettünk.

Fárad a kis csuka


Sikerült megszeliditeni



Elsőként Zsoltinak jelentkezett egy ifjonc, utána következtem én: a partmenti nádas előtt vontattam a kis műhalat, pár koppintás, utána bevágás, megvan a hal...




Első pergetett csukám az évben...



...közelebbről.


Menjél csak, nőjél nagyra.



Masodjára a tóról a pár hete történt események jutottak eszembe , itt fogtam: legnagyobb csukám. Korábban már irtam erről az eseményről, nem ismétlem magamat.



Megpihen kicsit...


Közeli fotó


Csoportkép...

-Folytatás következik-

Kálmán Hunor

Csukacsata-metodikai nap a suliban

A tanfelügyelőség csütörtökre metodikai napot határozott. Kihasználtuk ezt az igen ritka lehetőséget, és elhatároztuk, hogy elmegyünk egyet dobálni. Az idő ebben az időszakban eléggé cudar, nem túl izgalmas reggel 6kor minusz fokban bicajon tekerni... Abban maradtunk, hogy az allomáson levő tavacskára megyünk. A tóban van nagyon sok apró kárász, ponty, egy pár tavi pisztráng, süllő, sügér és még csuka is.
Úgy gondoltuk legjobb lesz ha csukára megyunk, ősz van, kezdenek vermelni a halak, kezd éhesedni a ragadozó. Igaz, hogy sok az apró kárász amiket meg lehet még fogni, de próba szerencse. Kb. tiz perc tekerés és a tónál voltunk. Még a nap nem volt felkelve, addig is napijegyet váltottunk, és fogtunk pár csalihalat. Teltek a percek, valahol messze a hegyek mögött előbújt a nap, a viz gőzölt, a kárászok is kezdtek megjelenni. Egyszer csak egy heves csuka törte meg a csendet. A parttól kb. húsz méterre befele van egy bokor, az melett rabolt. Teljesen őszi hangulat volt. Kezdtek előkerülni a wobblerek körforgók és dobálásba kezdtünk. Szaporodtak a rablások, igyekeztünk közel dobni azokhoz, de semmi eredmény.
Zsolti a csomagoknál maradt én elindultam,hogy körbedobáljam tavat. Mindenhol rablás, rablás, rablás. Igen éhesek lehetnek ezek a halak. Eredmény egy szál se. Elérek egy akadós szakazhoz, ahoz illően beakadok valami akadóba. Pár perc után kiakad.Fellélegzek. Kicsit óvakodva, de visszadobom a csalit. Nekem semmi. Egy horgász fog egy másfeles körülit tőlem nem messze. A tónak az egyik sarkába megyek. Van egy kis beugrás, onnan dobok. Kb. tizedik dobás után enyhe elakadást érzek. Reflexből azért bevágok. Olyasmi érzés környékez, mintha elakadtam volna, amig nem hajlik a bot karikába, és felvisit az orsó. Na ez igen. Mondom magamba. Ezért jöttem. Gondolom magamban, hogy nem lesz szükség meritő hálóra, de a kis bárátom igencsak vacakol, ezért szólok Zsoltinak, hogy jöhet a meritővel, mert megvan a hal. Nem kelett neki kétszer mondani, szaladt ahogy csak birt.





A botom még mindig karikába, az orsó egyre kevesebbszer sir, fárad az elenfél. Erőltetni nem akarom, 25ös a madzag, van nekem időm bőven amig elfárad. Tiz perc csata után a háloban hever. Nagyokat lélegzik, a piros vér lecsordul a feje alatt, wobblerem megsebezte. Szegény. Amire kezemben tarthattam, megérkezett a jegyszedő is majd gratulált. Miközben a halat csomaghoz vittük, kisebb közönségünk volt, mindenki a csaliról érdeklődott, nameg arról hogy milyen súlya van. Azt még mi sem tudtuk, a mérleg a hátizsákban volt. Mikor rátettuk, a mérleg kijelzője pontosan 2.5 kilogrammot mutatott. Nagyon boldog lettem, megdöntöttem idaigi 2.3 kilogrammos csukarekordomat.




Fél tizenegyet mutat az óra. Még korán van. A kishalas szerelékek ugyanúgy vannak ahogy hagytuk őket.
11, 12, 13, 14, és 15 óra. Semmi eredmény. Párszor beakadtunk, egyik wobbler ottmaradt. Nemcsak a halak, hanem mi is megéheztünk közbe...Kaja közbe Zsolti úszója eszeveszettül összevissza mozog, majd eltünik. Az adrenalin a maximumon van, adagolja a madzagot a nyeléshez. Elhuzott kb. 3 métert. Amikor az uszó felbukkant. Arra tippeltünk, hogy megvan állva, és nyeli a kishalat, de tévedtünk. A kishal már valószinuleg a hasában van, mert a horgon nincs. Levette rola. Zsotlit probálom megnyugtatni, hogy nem az ő hibája. Fál óra múlva, az én úszóm is eltunik, pár masodperc útan felbukkan. A különbség annyi, hogy az en horgomról nem vette le a kis kárászt.
Ennyi volt a nap eseménye.16 órakor csomagolni kezdtünk és elindultunk haza. Legközelebb fog Zsolti is...

Szöcskével...

-Szervusz. Mit csinálsz délután?
-Szia. Nemtudom még, miért kérdezed?
-Gondoltam menjünk egyet az Oltra delután... Vane kedved?
-Van, persze. 4kor találkozunk nálad, jó?

Hát persze hogy jó! Nem kelett sok idő amig meggyőztem Zsoltit, hogy menjünk az Oltra, sőt eleg volt pár perc... 4 óra magasságában, Zsolti a bicajával a lépcsoház előtt volt. Biztosan ő is kiván már egy jó kiadós pecát azért ilyen pontos, máskor mindig késik egy keveset. Rám sem kelett sokat várni, fél perc és lent voltam. Útközben megbeszéltük, hogy Kilyénnél kezdünk. Van ott egy befolyó, ami oda vonza a kishalakat, ők meg a nagy halakat. :)
Én szöcskével inditottam, Zsolti is azt választotta. Ebben az időszakban sok van belőlük, meg aztán utoljára is ez volt a nyerő. A befolyónál a kishalakon kivűl semmi más jelt nem láttunk, ami élőlényre utalt volna. Lejebb mentünk, majd kulön váltunk. Én lenebb mentem kicsit. Közben Zsolti áttért woblerre. Én egy olyan részhez értem, ahol a tulsó parton meredek, szakadt part és hömpölygő viz volt. Általában ilyen helyeken domik rejtőzködnek. Hát igen. Egyet sikerült kicsikarni, de ez nem az amiért jöttunk. Még lenebb mentem. A vizbe is bementem, nagyobb hal reményében.

Innen jött a hal


A fűzfák a folyó szélét betakartak, és amint utólag kiderült, otthont adtak egy szép teremtménynek. A viz mely lassú és mély volt, egy kis föle is volt. Kicsit nehezen lehetett odajuttatni a bogarat, de valahogy mégis osszejött. Közben megjön Zsolti, eredmény nélkül. Tőlem lejebb ment egy kicsit. Én valamiért elbambultam, halgattam a folyó csorgásat, a madarak énekét, a fák suhogását, a traktor püfogő zaját... Ez az egész összevéve valamiféle zenéhez volt hasonló. Aztán valami cibálja a bot végét. Bevágok, érzem a halat szólok Zsoltinak, hogy megvan a hal. Visszautasitóm a meritőt, de amint megmutatja magát, vissza is kérem... Rövid ideig fárasztottam, majd Zsolti szákolt. MEGVAN A HAL!

Szép hal


Hap-Hap






Milyen csúszós vagy!


Végülis sikerült megfogni.


Ez a hal személyes rekordom. 43 cm. Nem nagy hal, de nekem idaig domibol a legnagyobb. Remélem sikerül méf fognom ekkorákat...talan jövőbe.

Rekord sügérek

2008 július 05


A domolykóknak szánt Salmo Tiny-ra vágott rá. Fogás helyszine: az Olt folyó Sepsiszentgyörgyi szakasza. Teljes hossza 21 cm.

Perca Fluviatilis vs. Salmo Tiny F3SBT.




Fotózás után vissza nyerte szabadságát.

2008 július 31

A Besenyő-i tározón trolling-oltunk amikor erős ütést éreztem a botomon. Bevágás és rövid fárasztás után ez a 24 cm-es sügér volt az eredmény amely egy új személyes rekordot jelent számomra.


Tökéletes szinezet!


Nagyon megtetszett neki a Salmo Minnow F6DB...

Meglepetés

Az ember számára mindig emlékezetes pillanat az amikor az év első halát fogja meg, még emlékezetesebb az amikor az első testesebb példannyal akad össze a horga. Legyen az kárász, ponty, domolykó vagy akár egy sügér.
Számomra is ez egy ilyen emlékezetes nap volt.A szezon első testesebb domolykóját foghattam ki. Mielőtt még több kilogrammos példányokra gondolnánk jelzem, hogy ez csupán 400 gramm körül volt...
Rendszerint ahogy az lenni szokott, Szabi barátommal indultunk horgászni. Ezúttal kizárólag pergetéssel töltöttük a napot. Kezdésként a csobogóhoz mentünk. Kipakolás, zsinorbefűzés, dobás. Ez volt a menetrend. Én közben beöltoztem, már csak a halak hianyoztak. Az a hely mindig tud meglepetést okozni. Ezúttal csődöt mondott... Kénytelenek voltunk beérni egy pár koppintással. Helycsere melett döntöttünk. A csobogótól kicsit lejebb, van egy jó kis visszaforgó, azt a helyet is alaposan megdobáltuk. Semmi... Újabb helycsere, en úgy döntöttem "bemászok" a vizbe, Szabi kicsit lenebb ment. A harmadik dobásnál tartottam, amikor elakadást éreztem. Most nem azokra a harcsás elakadásokra kell gondolni, itt nincsenek harcsák, de amúgyis egy elavult rongyba sikerült beleakasztani a kis hornet drilingjét... Nem volt mit tegyek, hát utána kelett menjek, elzavarva a halakat. Amikor kiakasztottam a horgot, újabb erőt gyűjtöttem, majd dobtam. Nem dobtam nagyot, hagytam hogy a wobbler egy kicsit sodrodjon, majd hirtelen behúztam neki. Azonban újabb akadás. -Nahát. mar megint egy akadó. Újra be kelett menjek utana. Ez már egy rongyszőnyeg volt... Hihetetlen...ezt mind mi csináljuk, mi emberek. Saját magunknak okozunk rosszat. Ha az a bizonyos kis wobbler elérhetetlen távolságban van akkor akár el is veszithetjük. Nem tétováztam sokat, újat dobtam. Közben egy olyan szakaszra ertem, ahol a viz viszonylag gyors, mély, de sima feluletü. Na ez az. Gondoltam magamban. Itt kell legyen hal. Dobtam egy párat, majd az egyik bevontatásnál sorozatos apró koppintásokat éreztem. Reflexből bevágtam. És láss csodát, megvolt a hal. Éreztem hogy nem túl nagy, de nem is az az araszos méret. Csak akkor pillantottam meg amikor tőlem egy pár méterre volt. Addig úgy jött, mintha döglött halat vontatnék. Közben a kishalak szétrebbentek az én halam elött. Majd szokás szerint felfeküdt a viz szinére, és hagyta magát megragadni. Mikor a kezemben tartottam, nagyon boldog voltam. Sügért már fogtam az idén pergetve, de ez az első domi. Úgy döntöttem megtartom. Nem tudom miert, de amiután kifogtam, egyből mentem lefele. Maskor mindig dobok egy párat még az után, mikor fogok egy halat. Lefele még van egy pár hely amiket érdemes megdobálni. Sikerrel azonban nem jártam. Közben Szabi jött felém, megbeszéltük a dolgokat. Tanakodtunk azon hogy merre fele menjünk. Az elmúlt napokban, halottuk egy közös barátunktól, hogy Kilyén fele látták, hogy rabol a balin. Gondoltuk lemegyünk és megnézzük mi a helyzet. 15 perc gyaloglás után megérkeztünk a rablások helyszinére, a paducozó horgásztársak nagy örömére...Szerintem mindenki gondolja, hogy itt mire is gondolok. Nem kelett sokat várni a balinokra, alig telt el 5 perc es durr. Röpkodnek a snecik a homokpad fölött, majd megjelenik az a hires olivazold hátuszó... Itt vannak. Gondoltuk magunkba, hogy paducozókat nem zavarjuk, kezdődhet a buli. Újabb dobásokra szántuk el magunkat. Rablás itt, rablás ott, de balin sehol... Ezeket a balinokat abszolúte nem érdekelte a múhal. Én gondoltam egyet, feltettem egy 2ös körforgót. Rablásokat láttunk meszebb is, gondoltam magamba hogy a körforgóval messzebbre is eltudok dobni. Nagyrészt a tulsó part fele dobtam. Egy párszor elakadtam, azonkivul semmi. Kicsit lenebb mentem, egy gyors és sekély részhez érkezve. Ugyancsak tulsó part fele dobáltam, mikor nagy ütést éreztem, bevágtam, és éreztem is a halat. Ez is egy domolykó volt, pár grammal kisebb mint a másik. Szabi látta az eseményeket, es a salmo minnow-ját körforgóra cserélte. Szintén keresztbe dobott, de semmi kapás... Nem tudtuk mit tegyunk, méglenebb mentünk. Vannak ott is jó helyek, nem veszitünk semmit ha dobunk egy párat.Még lementünk kb 500 métert, majd a hazamenés melett döntöttünk. A nap már forróan sütött, vizünk is fogytán volt. Úgy gondoltuk az lesz a legjobb ha hazamegyünk. Majd legközelebb több reménnyel, és több vizzel indulunk horgászni :)

Kiteljesedés

És igen! Nekifogtam a lagyezésnek is. Most már elmondhatom, hogy bárhol, bármikor, bármire horgászok bármilyen módszerrel. Hosszú idő után rávettem magam, hogy vásároljam meg magamnak életem első legyező felszerelését. Elemezve az árakat, termékeket a következő összeállitás mellett döntöttem: bot - Cormoran Speciland Fly #5, orsó - Energo Team Silver Fly #4/5, zsinor - Vision Attack #5, backing - Sufix. Pár nappal a felszerelés beszerzése után, ki is mentem szülővárosom közelében található tározóhoz, a hires 5-öshöz. Száraz legyekkel próbáltam becsapni az óvatlan halakot. Este 6 óra körül mentem ki és 2 óra horgászat után csak pár "utéssel" kellett beérnem. Már haza fele készülődtem amikor egy kis domolykó rámozdult a legymere és lerántotta azt a viz alá. Rögtön bevágtam és ereztem, hogy megakadt a hal. Igaz, hogy kicsi volt, csupán 10 cm körül volt a teljes hossza, azonban nagy örömet okozott nekem, hisz életem első legyezett hala volt.


Életem első hala amit legyezve fogtam.

Találkozás a csukaifjoncokkal-képek

Maga a paradicsom...


Az első csukaifjonc...



...visszahelyezése


Egy sügér is rátámadt a műhalra



Sügérportré

Találkozás a csukaifjoncokkal-első rész

A helyi boltban hallott csukasztorin felbuzdulva, édesapámmal a szotyori tavakhoz vettük az irányt. A boltban egy vásárló, azt magyarázta, hogy az Oltban fogott szép csukákat. Az Olt vize nem volt horgászható, ezért választottuk a szotyori tavakat.
Reggel 6 óra 35 perckor a tó szépsege fogadott bennünket. Nem tétováztunk sokat, összeraktuk felszereléseinket, és mar kezdtük is vallatni a vizet. A tó alja tele van hinárral, a nyár közepére feljon a viz tetejére is. A dobások során, gyakran megesett, hogy a csukák helyett hinár akadt, a woblerek drilingjére... Egy "elfújt" dobás után ,-a szél elfújta a wobblert- a muhalacskám egy vizbe nyúló bokor mellé esett... Kicsit morcosan, annál gyorsaban kezdtem csévélni a zsinort. Fél útnál elakadást éreztem, de szinte biztos voltam benne, hogy növényt akasztottam... a rutin kedvéért azért reflex szerüen bevágtam. Meglepetésemre a növény rugdolózott, azaz csukát akasztottam. A bevágás nem volt elég erős, igy a csukakoma hamar búcsút mondott a part mellett.
Édesapám látta az akciót, de nem szolt semmit, hanem magabiztosan tovább dobált egy újabb csuka reményében.15 percel kesőbb megjött a magabiztosság eredménye.Édesapám fogott egy kis csukát.A csodálás után, útjára engedtük.
Tartottunk egy kis szünetet, miközben arrol beszélgettünk, hogy hol lehetnek a testesebb krokodilpofájuak.Választ erre nem kaptunk, mégcsak rájuk utaló jeleket sem láttunk. A rablások csak a kisebb példányok jelenlétét jelezték. Délre apukám 3 kiscsukát tudhatott magamögött, mig én csak egyet akasztottam... Hát igen, ezért mindig olyan magabiztos ő. 12 órakor hazaindultunk, úgy gondoltuk, elég lesz. Majd legközelebb találkozunk nagyobb példányokkal is.

Bölöni látogatás

Április utolsó napján ismét békés halas horgászatot terveztünk Zoltán barátommal. Mivel nagyon rég nem voltunk Bölönbe, igy úgy döntöttünk, hogy arrafele látogatunk. Reggel 5 órakkor indultunk el, hogy 40 perces út és gyors pakolás után 6 órakkor a szerelékek legyenek a vizben. Csaliaink változatosak voltak: csonti, hernyó, pellet, kukorica, pufi. Próbáltunk minél több félét felkinálni nekük, hogy megtudjuk melyiket részesitik előnybe.

Nyugodt viz fogadott bennünket.


Ez lenne az én szakaszom.

Háromnegyed óra telhetett el érkezésünk óta és a kollégám már rögtön kapott a botja után. Egy gyors bevágást követően kijelentette, hogy "van rajta valami". Nem kellett sokat fárasztani, hamar megszákoltam a kiló körüli pontyot. Miután megcsodáltuk a jövevényt, a csalira forditottuk figyelmünket. Hernyó...talán ez volna a csodacsali? - merült fel mindkettőnkben a kérdés. Egy fecske nem csinál tavaszt alapon én csontival csaliztam úszós készségemet és pellettel illetve kukoricával erőltettem a fenekező szerelékeimet.


Fenekező botjaim készenlétben...várják a jóakaratot.

Nem telhetett el sok idő a pontyocska érkezése óta, Zoltán barátom újból akaszt, én meg újból rohanok a meritővel. Ez úttal egy bő félkilós kárász jött, ugyancsak hernyóra. Amig Zoltán fenékre hernyóval fogta a halakot addig nekem mind úszós készségre jöttek amit csontival csaliztam. Nekem kárászokot, dévérkeszegeket, vörösszárnyú keszegeket és naphalakot sikerült fognom.


Pompás szinezet.

A reggeli órák után a fenekező botok nem jeleztek több kapást. A nap többi részében úszós készséggel kisebb halakot fogogattam. A napot végül 42 darab hallal zártam.

Egy része a napi zsákmánynak.

Amielőtt haza mentünk volna a fogott halakot mind vissza engedtem, had úszkáljanak és növekedjenek tovább.


Gyönyörű nap után gyönyörű naplemente.