Egyik alkalommal, amikor domolykózni voltam, a városunkon áthaladó folyón, az Olton, érdekes dologra lettem figyelmes. A kisebb-nagyobb domolykók elkapjak az uszós készség végén levő cserebogarat, mielőtt az még elérné a viz felszinét. Tudtam azt, hogy ezek a fajta halak megeszik a bogarakat, de nekem ez mégis nagy felfedezés volt. Innen jött az ötlet, hogy a bogarat valahogy el kellene juttatni a viz felszinre, kellő távolságra. De hogyan? Ez volt a nagy kérdés, mindaddig amig eszembe nem jutott, hogy amikor kisebb gyerek voltam, én bizony láttam a TV-ben sok bácsit, hogy kegyetlenül dobálnak valami vastag kötőt a horgászbottal, és még halat is fognak vele... És ma már tudom hogy mindaz amit ők ott műveltek, azt bizony műlegyezésnek hivják.
Hál' Istennek van az Internet, ez segitségével olvasgatni kerestem a legyezésről. Amikor az oktatóanyagok közepe fele kezdtem érni, kezdett érthetetlenné válni a dolog, az idegennyelvű szavak miatt... Olyan volt mintha kinaiul akarnák elmagyarázni a legyezés technikáját. Aztán kezdtem átolvasni fórumokat, egyre több minden jutott el az agyamig, és tulajdonképpen kezdtem megérteni miről is van szó. Persze nem igy lett volna egy jópár kedves emberke segitsége nélkül, akik fórumokon segitettek. Több oktatóanyag átolvasása után rájöttem, hogy kezdőknek ajánlott #5 bot, #5 zsinor, és ezekhez hozzáillő orsó.
Amint keresgélni kezdtem a felszerelés után-mert ugye valamivel a halat is ki kell fogni-rádöbbentem, hogy az egész dolog egy igen drága mulatság (lehet nem mindenkinek az, de nekem az volt...). Egy magyarországi családi kirándulás alkalmával sikerült benézni az ottani horgászboltokba is. Az árak ott sem voltak sokkal eltérőbbek. Különösen Budapesten, a Kaland Horgászboltban volt bőséges kinálat. Ebben az üzletben vasároltam meg a LEGELSŐ kelleket, ami a legyezéshez szukséges: 20 méter, piros alátét zsinórt. Nagyon boldognak éreztem magam amikor szemügyre- és a kezembe vehettem. Egy jóideig az járt az eszemben hogy ez majd az orsómon fog heverészni.
Sokáig töprengtem azon, hogy milyen botot vegyek, amelyik nem is túl drága, de mégis jó lesz egy ideig. Iyet nem nagyon találtam. Aztán egy kedves barátom, Gál Zsolt, mutatott egy online üzleten egy olyan botot ami az én penztárcámnak is megfelelt. Ezúttal is szeretnek köszönetet mondani neki, MINDENÉRT amit értem tett. A bot amit meg is rendeltem, egy Jaxon Orion, 270 cm-es, #5 bot volt.Tudom hogy nem nagy durranás, de nekem ez örokre egy gyöngyszem marad. A botot 5 nappal a rendelés után már a kezeim közt tarthattam. Épp hogy csak életre nem kelt... A botról egyszerüen nem tudtam levenni a szemem.
Botom van, alátét zsinórom van, de mire tekerem az alátetzsinórt? És mivel juttatom el a legyet a halakhoz? Most jöhet a tobbi kellék. Nézegettem az orsókat, zsinórokat az online üzletekben. Kiszemeltem egy #5 WF, Vision Attack zsinórt, ami nem is volt drága, mégis elég márkás cucc. Arra gondoltam, hogy szétnézek a helyi boltokban, annak ellenere hogy nincs igény "csapkodó" felszerelésre, mert kevés legyes van a városunkban. Meglepetésemre, az egyik boltban találtam szintén #5 WF, Vision Attack zsinórt. Végül is erre esett a választásom, legyezőhorgászok véleményét meghallgatva. Nemtudom egyes horgászok miert nincsenek megelégedve, nekem jól muködik, még nem észleltem hibát rajta.
Még csak az orsó volt hátra. Egy másik üzletben azt is megtaláltam: Goldstar BasicFly #4-5. Ez sem nagy masina, de az orsó tárolására tökéletesen alkalmas. Műlégy és vékonyodó előke nélkül szinte lehetetlen halat fogni, nem szinte hanem biztos; fura lenne ha a sima zsinórra ráakadna egy hal. Igyhát kelett még vásároljak egy-két kelléket. Amikor hazavittem az orsót, egy pár műlegyet és a vékonyodó előkét, a felszerelést rögtön összeállitottam. Nem tudtam letenni kezemből. Egyszerűen kérte hogy kézbe vegyem:). A teljes felszerelést, szeptember első napjaiban sikerült összeállitani.
A kezdő felszerelés...
...és kicsit közelebbről.
És az orsó egész közelről
Amióta érdekel a legyezés, azóta az jár a fejemben, hogy megyek horgászni, és fogok szép domolykókat. Ez a gondolat járt a fejemben, más nem nagyon foglalkoztatott. Azonban a legyezőhorgászok 99 szászaléka, saját maga köti legyeit. Olyan is van aki soha nem horgászott más horgász által kötött műleggyel, de akad olyan is akinek hamarabb volt satuja, mint botja.
A legykötés számomra egy nehéz, maceráns dolognak tűnt, mindaddig amig rá nem ébredtem arra, hogy jobban megéri ha saját magam kötöm legyeim, mintha a boltból vásárolnám. Amikor erre rájöttem, kezdtem keresgélni a lgykötő anyagok után, az online üzletekben. Az első ami eszembe jutott a legykötésről ,az a satu volt. Honnan és milyent vegyek? Jó lesz-e? Ezek a dolgok foglakoztattak. Fogamra való satut úgysem kaptam.
A domolykók réme...a műlegyek...A légykötés iránti érdeklődésem egy kis időre megszűnt, ha lehet igy fogalmazni... talán két hétig... Január közepe, hétfő volt, amikor Zsoltival beszélgettem. Többek közt a légykötésről is esett szó. Megkérdeztem tőle, nincsen-e véletlenül egy eladó satuja. Szerencsémre volt. Gyorsan alkut kötöttünk, és szerdán megvásároltam tőle. Amint hazaértem első dolog amit tettem, az volt hogy befogtam, egyet a korábban vásárolt legyek közül.Csak néztem, és néztem... Meg akkor délután megköttem, életem első három műlegyét, amit szintén Zsoltinak köszönhetek, hiszen ő adta a kötéshez szükséges anyagokat. Azóta kötögetem magamnak a legyeket...
Ez volt az én történetem,az első 20 méter alátétzsinortól,a légykötésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése