Az egyszerű szerelékem
A szerelék beélesitveAz első pár léken amit vágtunk, csak egyetlen egy sügérke jelentkezett Sándor bácsi botján. Ezt hosszan tartó csend követte, egyikünk botján sem volt húzás. Szinte törvényszerűen következett a helyváltoztatás. Mire észbe kaptam, Huni 20 méterrel arréb egy új léket vágott.
Huni, kapásra várva... Én követtem példáját és az ő léke mellé én is vágtam egyet, azonban mire én elkészültem, Huni már a nyolcadik halát emelte ki a lékből. Gyorsan én is beengedtem a szereléket. Nem kellett sok idő, nekem is jelentkezett egy csikos hátú.
Atlantic Kingfisher sügérlesen...Hunit viszont nem lehetett megállitani; egymás után szedte ki a halakot, köztük egy szivárvényos öklét is, ami Huncutnak személyes rekordot jelentett ezt a halfajt tekintve.
A rekordot jelentő szivárványos ökleA nap végére Huni 23 darab halat fogott, édesapja is legalább anyit, viszont én csak 3 sügérrel és egy ragadozó önnel kellett beérjem. Mivel még soha nem sikerült önt fognom, a mérete ellenére, személyes rekordomnak számit. Elterveztem az év elején, hogy 2008-ban több személyes rekordomot is megdöntöm a horgászat terén, azonban nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül az első.
Ragadozó ön és a boldog rekorder Külön örömmel töltött el minket, hogy szivárványos öklét illetve ragadozó önt sikerült fognunk, ugyan is álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a tóba létezik ez a két faj, mivel mi soha nem fogtunk és másokat sem hallottunk, hogy fogtak volna. Méretüknél fogva fel sem merült bennünk, hogy el kell-e engednünk a halakot vagy sem.
Menj csak... A nap végére jópár sügért, pirosszemüt, karika keszeget sikerült összegyüjtenünk. Sándor bácsinak nagyszerü ötlete támadt, éspedig az, hogy a kifogott halakat vigyük át Előpatak fele, az 5-ös kilóméterkőnél lévő tározóba, hogy a sügérek ritkitsák meg, a helybeliek által csőrősnek nevezett halfajtát, amely nagy falánkságnak köszönhetően, nagyon sokat szokott minkett kárászozás közben bosszantani.
Miután összepakoltunk, a többi horgász is nekünk adta a fogott sügéreket, azonban közülük nem sok mutatott bármiféle életjelet, a rendkivül modern haltartójuknak köszönhetően. Miután kifogták a halat, gyengéd karmozdulattal a jégre dobták és ott hagyták, hogy majd a hal a jégen vergődve döntse el, hogy élni akar vagy meghalni... Merem feltételezni, hogy ezek a "sporthorgászok" életükbe nem hallottak a catch & release-ről, viszont ahhoz már elég éberek voltak, hogy kioktassanak minket a lékhorgászat trükjeiről. Nem kimondottan barátságos gondolataimat nem közöltem az "urakkal", mivel az idősebb emberek iránt tiszteletet kell tanusitani ugy-e bár. A nagy kérdés ami itt feltevődik itt, az az, hogy ezek egyáltalán emberek-e?
Igaz, hogy borzasztóan felmérgelődtem, de hamar megnyugodtam ha arra gondoltam, hogy hamarosan szabadon engedjük az élő halakat. 10 perc alatt megérkeztünk a tározóhoz, félve mentünk rá, de a lékvágás során kiderült, hogy 60 cm vastag jégréteg feküdt alattunk, meg ha akartuk volna sem szakadt volna be. A vastag jég ellenére a lékvágás nem tartott sokáig, hamar be tudtuk engedni új otthonukba a sügéreket, pirosszemüket illetve Huni szivárványos ökléjét.
Telepitésre várva... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése