A tanfelügyelőség csütörtökre metodikai napot határozott. Kihasználtuk ezt az igen ritka lehetőséget, és elhatároztuk, hogy elmegyünk egyet dobálni. Az idő ebben az időszakban eléggé cudar, nem túl izgalmas reggel 6kor minusz fokban bicajon tekerni... Abban maradtunk, hogy az allomáson levő tavacskára megyünk. A tóban van nagyon sok apró kárász, ponty, egy pár tavi pisztráng, süllő, sügér és még csuka is.
Úgy gondoltuk legjobb lesz ha csukára megyunk, ősz van, kezdenek vermelni a halak, kezd éhesedni a ragadozó. Igaz, hogy sok az apró kárász amiket meg lehet még fogni, de próba szerencse. Kb. tiz perc tekerés és a tónál voltunk. Még a nap nem volt felkelve, addig is napijegyet váltottunk, és fogtunk pár csalihalat. Teltek a percek, valahol messze a hegyek mögött előbújt a nap, a viz gőzölt, a kárászok is kezdtek megjelenni. Egyszer csak egy heves csuka törte meg a csendet. A parttól kb. húsz méterre befele van egy bokor, az melett rabolt. Teljesen őszi hangulat volt. Kezdtek előkerülni a wobblerek körforgók és dobálásba kezdtünk. Szaporodtak a rablások, igyekeztünk közel dobni azokhoz, de semmi eredmény.
Zsolti a csomagoknál maradt én elindultam,hogy körbedobáljam tavat. Mindenhol rablás, rablás, rablás. Igen éhesek lehetnek ezek a halak. Eredmény egy szál se. Elérek egy akadós szakazhoz, ahoz illően beakadok valami akadóba. Pár perc után kiakad.Fellélegzek. Kicsit óvakodva, de visszadobom a csalit. Nekem semmi. Egy horgász fog egy másfeles körülit tőlem nem messze. A tónak az egyik sarkába megyek. Van egy kis beugrás, onnan dobok. Kb. tizedik dobás után enyhe elakadást érzek. Reflexből azért bevágok. Olyasmi érzés környékez, mintha elakadtam volna, amig nem hajlik a bot karikába, és felvisit az orsó. Na ez igen. Mondom magamba. Ezért jöttem. Gondolom magamban, hogy nem lesz szükség meritő hálóra, de a kis bárátom igencsak vacakol, ezért szólok Zsoltinak, hogy jöhet a meritővel, mert megvan a hal. Nem kelett neki kétszer mondani, szaladt ahogy csak birt.
A botom még mindig karikába, az orsó egyre kevesebbszer sir, fárad az elenfél. Erőltetni nem akarom, 25ös a madzag, van nekem időm bőven amig elfárad. Tiz perc csata után a háloban hever. Nagyokat lélegzik, a piros vér lecsordul a feje alatt, wobblerem megsebezte. Szegény. Amire kezemben tarthattam, megérkezett a jegyszedő is majd gratulált. Miközben a halat csomaghoz vittük, kisebb közönségünk volt, mindenki a csaliról érdeklődott, nameg arról hogy milyen súlya van. Azt még mi sem tudtuk, a mérleg a hátizsákban volt. Mikor rátettuk, a mérleg kijelzője pontosan 2.5 kilogrammot mutatott. Nagyon boldog lettem, megdöntöttem idaigi 2.3 kilogrammos csukarekordomat.
Fél tizenegyet mutat az óra. Még korán van. A kishalas szerelékek ugyanúgy vannak ahogy hagytuk őket.
11, 12, 13, 14, és 15 óra. Semmi eredmény. Párszor beakadtunk, egyik wobbler ottmaradt. Nemcsak a halak, hanem mi is megéheztünk közbe...Kaja közbe Zsolti úszója eszeveszettül összevissza mozog, majd eltünik. Az adrenalin a maximumon van, adagolja a madzagot a nyeléshez. Elhuzott kb. 3 métert. Amikor az uszó felbukkant. Arra tippeltünk, hogy megvan állva, és nyeli a kishalat, de tévedtünk. A kishal már valószinuleg a hasában van, mert a horgon nincs. Levette rola. Zsotlit probálom megnyugtatni, hogy nem az ő hibája. Fál óra múlva, az én úszóm is eltunik, pár masodperc útan felbukkan. A különbség annyi, hogy az en horgomról nem vette le a kis kárászt.
Ennyi volt a nap eseménye.16 órakor csomagolni kezdtünk és elindultunk haza. Legközelebb fog Zsolti is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése