Találkozás a csukaifjoncokkal-első rész

A helyi boltban hallott csukasztorin felbuzdulva, édesapámmal a szotyori tavakhoz vettük az irányt. A boltban egy vásárló, azt magyarázta, hogy az Oltban fogott szép csukákat. Az Olt vize nem volt horgászható, ezért választottuk a szotyori tavakat.
Reggel 6 óra 35 perckor a tó szépsege fogadott bennünket. Nem tétováztunk sokat, összeraktuk felszereléseinket, és mar kezdtük is vallatni a vizet. A tó alja tele van hinárral, a nyár közepére feljon a viz tetejére is. A dobások során, gyakran megesett, hogy a csukák helyett hinár akadt, a woblerek drilingjére... Egy "elfújt" dobás után ,-a szél elfújta a wobblert- a muhalacskám egy vizbe nyúló bokor mellé esett... Kicsit morcosan, annál gyorsaban kezdtem csévélni a zsinort. Fél útnál elakadást éreztem, de szinte biztos voltam benne, hogy növényt akasztottam... a rutin kedvéért azért reflex szerüen bevágtam. Meglepetésemre a növény rugdolózott, azaz csukát akasztottam. A bevágás nem volt elég erős, igy a csukakoma hamar búcsút mondott a part mellett.
Édesapám látta az akciót, de nem szolt semmit, hanem magabiztosan tovább dobált egy újabb csuka reményében.15 percel kesőbb megjött a magabiztosság eredménye.Édesapám fogott egy kis csukát.A csodálás után, útjára engedtük.
Tartottunk egy kis szünetet, miközben arrol beszélgettünk, hogy hol lehetnek a testesebb krokodilpofájuak.Választ erre nem kaptunk, mégcsak rájuk utaló jeleket sem láttunk. A rablások csak a kisebb példányok jelenlétét jelezték. Délre apukám 3 kiscsukát tudhatott magamögött, mig én csak egyet akasztottam... Hát igen, ezért mindig olyan magabiztos ő. 12 órakor hazaindultunk, úgy gondoltuk, elég lesz. Majd legközelebb találkozunk nagyobb példányokkal is.