Emlékek láncolnak össze - Első rész

A megszállott horgászok minden helyzetben keresnek maguknak lehetőséget a horgászatra. Vannak időnként lehetetlennek tünő dolgok, de ahogy a mondás mondja mindent lehet csak akarni kell. Tehát az akaraterőn múlik minden.
A minap a szép, nyári hogászattal töltött meleg napok emlékei gyötörtek. Azonban mikor kinéztem az ablakon, megláttam a friss havat, rögtön kirázott a hideg. Vége van azoknak a szép napoknak... Enyhe napsütés volt, gondoltam kinézek az allomási tóra. Rövid séta után megérkeztem, de a megszokott boldogságtól eltérően kicsit szomorú voltam. A tó be van fagyva. Innentől kezdődik számomra a várakozás. Ebben az időszakban nem szeretek folyón horgászni, megvárom amig a jég vastagsága eleri a 25 3O centimétert, akkor előkerül a fejsze, a vékony szerelék és jöhet a lekészés. A tó melett ismét eszembe jutottak a melegebb napok, ezeket fogom felidézni.


Elsőként az év első pergetett csukája jutott eszembe. Kökös melett levő holtágon voltunk, Zsolti streamerezett, én pergettem. A tó akadőval tele van, mindketten minuszban voltunk, azaz halat nemfogtunk, streamert, wobblert veszitettünk.

Fárad a kis csuka


Sikerült megszeliditeni



Elsőként Zsoltinak jelentkezett egy ifjonc, utána következtem én: a partmenti nádas előtt vontattam a kis műhalat, pár koppintás, utána bevágás, megvan a hal...




Első pergetett csukám az évben...



...közelebbről.


Menjél csak, nőjél nagyra.



Masodjára a tóról a pár hete történt események jutottak eszembe , itt fogtam: legnagyobb csukám. Korábban már irtam erről az eseményről, nem ismétlem magamat.



Megpihen kicsit...


Közeli fotó


Csoportkép...

-Folytatás következik-

Kálmán Hunor