Egy legenda jár a horgászok között, miszerint az idő amit az ember horgászással tölt, nem számit bele a kiszabott élettartamába...

...igy elódázhatjuk az elkerülhetetlent...

...talán örökre.

2008. január 8., kedd

Új év, új lékelés

Mivel Hunival az év első hala helyett csak az év első tűzgyújtását tudtuk összehozni január 4-én, ezért megegyeztünk, hogy másnap föltétlen ki kell menjünk Illyefalvára lékelni, ott biztos tudunk sügért vagy pirosszemüt fogni (igaz egyesek szerint ezek nem is halak, hanem macskának való szarok, de különbözünk mi emberek és különbözően gondolkodunk...hál'Istennek!!!), hamár az Olt nem akar semmit sem adni nekünk igy télviz idején. El is jött a várva várt nap. Reggel 7.30-kor kelés, hőmérséklet ellenőrzés (csupán -19 fok...tökéletes! Igazi strandidő!), gyors öltözködés, reggeli kávé és indultam is Huniék fele, hogy érjek oda 8.30-ra. Huni édesapja pillanatok alatt kiröpitett minket Illyefalvára, megérkezvén nem is gondolkoztunk sokat, rögtön neki is lattunk a munkának. Könnyű szerelékkel próbáltuk kivarázsolni a halakat a jég alol. Nem telt el sok idő, Huni kiáltott "megvan!"; aprócska süger lógott a horgon. A méret nem számit a mi esetünkben, a lényeg, hogy megvan a 2008-as év első hala.


Huncut első hala 2008-ban.

Nekem még pecintésem sem volt, ezért úgy döntöttem, hogy elhagyom a tó közepét es a part mentén a sekély vizen próbálkozok, nemegyszer történt meg, hogy a hideg viz ellenére a halak a sekélyebb részeken ültek. Fejszét ragadtam és új léket vágtam. Ahogy megvolt a lék, a szűrővel kiszedtem a jégkristályokat a vizből és engedtem is be rögtön a cájgot. Annak ellenére, hogy megcsattogtattam a jeget és a vizet, 5 másodpercen belől jelentkezett az első kuncsaft. Aki ismer engem, az már rögtön tudja mit fogtam....sügért...mint mindig.

Kingfisher első hala 2008-ban...nem is vártam más halfajra...

Sikerült még ezen kivül meg 2 darab sügért összeszedni nekem, Huninak is jött még egy, mig édesapja 12 darabbal büszkélkedhetett a nap végére. Igaz, hogy nem fogtunk nem tudom hány száz darabot, de fogtunk és jól éreztük magunkat, ez is a lényeg, nemde? Eljött a dél és lassan kezdtünk szedelőzködni. Amig a botokat készitettük fel a haza vezető útra, kiált Huni, hogy újabb halat akasztott. Amint odanéztünk láttuk, hogy egy szép tenyeres pirosszemüt emelt ki a lékből.

Szép tenyeres pirosszemü kele.



Préda a jégen...

Miután megcsodáltuk és lefényképeztük a zsákmányt, szabadon engedtük, hogy nőjjön még egy kicsit, hátha újra lesz alkalmunk találkozni vele a nyáron, ha addig egy falánk csuka fel nem falja...

Huncut ovatosan visszahelyezi a halat a "fészekbe"...



...kicsit elkábult a halacska, nem tudta merre van a lefele...



...lassan helyrejött és megtalálta a haza vezető utat...



...egy farokcsapás és el is tünt a mély sötétében.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Miert van az, hogy ha valakivel egyutt elsz egy egessz evet es azt hinned ismered,megis rajossz tobb mint egy ev utann, hogy kicsit sem ismered! Na jo nem felreerteni, csak meglepett, hogy ilyen nagy halaszrajongok vagytok fiuk! Amugy gratulalok a fogasaitokhoz es halakban, horgaszatokban gazdag Boldog uj evet kivanok.
Zsuzsa