Az a nap is egy általános nap volt, kissé felhős de kellemes. Mivel hogy tilalom előtt álltunk úgy éreztem, hogy el kell menjek meg egyszer "csapkodni". Édesapám jóvoltábol pár perc múlva már köthettem a legyet a tóparton az előke végére.
A parton felfele haladtam, közben meg dobáltam a zsinórt. Amikor már dobni akartam a hátam mögott lévő fűcsomóba beleszakitottam az első legyet. Jó kezdés,gondoltam magamba. Alig érkezek meg, máris odaveszett egy légy. Egy légy nem a világ vége. Tovább mentem. Észrevettem egy raj domolykót, kicsik voltak de azért megcéloztam őket. Az újabb parashut a raj melett egy félméterrel landolt. A falánk domolykók rögtön odaúsztak, de nem akarták leszedni. Ujabb méter zsinórt tekertem le, majd dobtam. Ismét az ostor hangját halottam. Megint lemaradt a legyem... Hát ez a nap már csak ilyen.
Kb. 20 perc után a tó másik felére mentem, és ott próbálkoztam. Egy kis tisztáson megláttam egy szebb domit. A legyet pontosan az orra elé dobtam pár centire. Érdekes módon egyből odauszott, majd megnezt és uszott tovább... Sokszor ugy felbosszantanak ezek a csodálatos halak... Végülis kb. 15 legyem maradt a fűcsomók közt. Szinte minden 4. dobásnál újat kelett felkössek. Nem tudom mi volt velem akkor.
A napot pár apró példannyal és egy szép naplementével zárhattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése