A holtág "tárt karokkal" várt.Mivel még csukára nem szabadott horgászni, a célpontjaim a pirosszemü kelék, sügérek, pontyok és amurok voltak. Kétféle módszert használtam: uszós illetve fenekezőt. A fenekező botokat a Carp Zoom - Amino Soft Hook Baits eper izesitésü pelletjeivel illetve csontival és gilisztával csaliztam. Etető anyagnak Cukk - málna izesitésü liftező etető anyagot, Van Den Eynde - eper izesitésü aromát, 2 doboz kukoricát és 5 adag csontit használtam.
Édes kettesben várják a pontyokot, amurokot a fenékről.Az úszós készsegem egy pálcika úszóból, 18-as főzsinorból, 0.08-as előkéből és egy 18-as számú Mustad horogból állt. Csalinak egy csontit tűztem a horogra.
18-as Mustad és a csonti.Úgy döntöttem, hogy a pecázó helyemet egy fa mellett jelölöm ki. Dobtam három marékkal az előbb emlitett etető anyagból, bizván abba, hogy az erős eper aroma és az elő csali meghozza az általam várt eredményt.
Tökéletes horgászhely!Az etetés után nem vártam sokat, rögtön munkának fogtam, hisz horgászni jöttem és halat szerettem volna fogni...méghozzá minél többet.
Nem tétlenkedtem, horgásztam.Az első halam húzását észre sem vettem mivel nagy szél tombolt és a hullámok folyton "eltemették" az úszót. Bennebb szerettem volna dobni a szereléket amikor láttam, hogy egy apró sügér kivánta meg az izletesen felkinált csontit. A kis sügér után egymás után következtek a pirosszemü kelék. Szinte dobásra lehetett fogni őket. Mig én egymás után fogogattam a halakot, a szomszédban nem mozdult semmi. Nagyon boldog voltam, hisz látszott, hogy a hideg viz ellenére jól "müködött" az etető anyagom!
A vizparton lévő csendet egy-egy csuka ugrása törte meg.
A tulsó part közelében, ezen a helyen vadásztak leginkább a csukák. A két, viz fölé benyúló fa tökéletes terepet biztosit számukra!Délután 3 óra lehetett és a halak étvágy kezdett alábbhagyni. Egy rövid "ebédszünet" következett. Talán 20 perc telhetett el amikor az úszóm lassan kezdett sülyedni. Nagyon megörvendtem, hogy újra esznek a halak. Ahogy a viz alá ért az úszó, rögtön bevágtam. Az első ránditás enyhe volt, biztos voltam benne, hogy egy újabb pirosszemüt akasztottam. Azonban egy hatalmas rántás felébresztett, hogy nem pirosszemüvel van dolgom. Arra gondoltam, hogy talán egy kilos kárász vagy talán egy ugyan ekkora ponty kivánta meg a csontit. Félve attól, hogy elszakad a hajszálvékony előkém, megengedtem az orsóm fékjét. Ahogy érezte a halacska, hogy nincs annyira "megkötve", rögtön megiramodott de szerencsére sikerült a kirohanásait fékeznem. Amikor viz felszinéhez közeledett, akkor láttam csak, hogy egy csuka köjök harapott rá a csontira.
Közvetlenül szákolás után.Feltételezem, hogy nem a csonti tetszett neki meg, hanem az etetésre odasereglett pirosszemü raj közé vágott be a koma, de a kishal helyett a csontit kapta csak el. Miután partra tettem, csak akkor tudatosult bennem, hogy mekkora szerencsém volt, hogy a borotvaéles fogak nem vágták el az előkét.
Kicsi horog a nagy szájban.Nagy örömmel töltött el, mert szerettem volna csukát fogni, de mivel tilalom védte még öket, nem használhattam pergető felszerelést, azonba igy is sikerült egyet megfognom.
Én (Kingfisher) idei első csukámmal.Mivel Magyarország felől nagy sebességgel közeledett a havas eső és már a nap is nyugovóra készült, összepakoltam és hazafele vettem az irányt. A napot 29 pirosszemü kelével, 1 sügérrel és 1 csukával zártam. E nap után elmondhattam, hogy életem legcsodálatossabb húsvét hétfője volt!
A húsvéti locsolás eredménye. (Fotózás után a halak visszanyerték szabadságukat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése