Egy legenda jár a horgászok között, miszerint az idő amit az ember horgászással tölt, nem számit bele a kiszabott élettartamába...

...igy elódázhatjuk az elkerülhetetlent...

...talán örökre.

2008. december 20., szombat

Emlékek láncolnak össze - Második rész

Cikkem első felében bemutattam személyes csuka és domolykórekordomat, na meg az év első pergetett csukáját. A második részben szintén csukáról és domolykóról lesz szó, de kicsit eltér az előzőktől...

Hogy miért tér el? Azért mert a csukát, amire most is szivesen emlékszem, tavasszal úszós módszerrel fogtam, 10 centis vörösszárnyú volt a csalétek.

Egész pontosan április 5-én, kb. 2 óra környékén érkeztünk meg az illyefalvi kerek tóra. Én úgy döntöttem, hogy a békésebb halakkal szórakozok, mig Zsolti és Hunyadi a rablók után indultak wobblerrel. Zsoltiék eredmény nélkul tértek vissza, én fogtam pár apró csalihalat, amit a későbbiekben felkináltam a csukáknak. A part mentén benyúlott egy kisebb bokor, az környékén többször is láttam rablást. Gondoltam jó lesz ha oda dobom, a kishalas szereléket. A csali elhelyezkedése után 5 percel egy tompa hangot halottam, az úszóra néztem, de már a mélyben járt... csak kis körök látszódtak az apró hullamtól amit keltett. Papot-csapot hagyva indultam a bot felé, majd felemeltem a felkapókart. A ragadózó kb. fél percig vitte gyorsan a zsinort, majd megállt. Bevágtam. Éreztem a halat, de nem volt olyan nagy. Nem volt esélye a 30-as monfillal szemben. Gyorsan parthoz tereltem, majd meritővel kiemeltük.


Elfáradt szegény, most kicsit megpihen...

Hammmm, ugyis megharaplak!


A halam után, Zsolti gondolta átfésüli kicsit a pályát. 3-dik dobásra megakasztott egyet, rovid csata után kimeritettük az ovét is. Mi lehet ez? Véletlen egybeesés? Igen az.... a két hal után egészen estig dobáltunk mindenhol eredmény nélkül. Nembaj, én elégedett vagyok, szerintem Zsolti is...

It's time to sleep.


Június végén történt. Úgy terveztük meglátogassuk nagyapát. Szentgyörgytől 70 km-re, Karácsonyfalván lakik. A falu mögött csordogál a kis homoród. Mindig szivesen horgászok ezen a vizen. A pőatakban van jelentős szamú domolykó. Véleményem szerint a viz pergetésre nem alkalmas, de lehet, hogy tévedek. A viz változatos mélysegű de vannak meglepően mély részek, lehet hogy erdemes lenne ott pergetni. Majd jövőben kiderül. Én szocskés módszerrel szoktam itt pecálni, cserkelve. Az összeallitás nagyon egyszerű, szerintem ennél nem is lehetne egyszerűbb. 12-es monofil zsinor, rajta a apró uszó, a zsinor végén 8as horog. Ólmot nem használok, mert igy természetesebben mozgatja a viz a szöcskét. A kapás szinte észrevehetetlen, az uszó egyből eltűnik, majd feszül a zsinór. A módszer hátránya, hogy nem lehet hosszútávra dobni, de szerintem ez nem szükséges.
Van egy pár kedvenc helyem, ahol mindig sikerül halat fognom. De van egy amit legjobban kedvelek. Mindig ott kezdek. A vizben viszonylag könnyen tudok járkálni ha szükséges, de altalában az első halat partról is meg lehet fogni.

Legkedvencebb helyem, vizből nézve.


Amint megérkeztem kicsit elbizonytalanodtam a viz szine miatt, de azért összeszereltem a cumót. Kb. 5-ször leúsztattam magamelőtt, amikor hirtelen eltűnt az uszó, majd feszült a zsinór. Ez lesz az. Bevágtam villámgyorsan és éreztem, hogy mozog valami a tulsó végen. Amint a felszinre került, gyorsan kiemeltem.


Egészséges példány...



...fentről.



Tökéletes akadás.


A hal visszanyerte szabadságát, én pedig beálltam a vizbe. Kicsit fenebb mentem. Több kapást nem tudtam kicsikarni, ezért elindultam másik kedvenc helyeeimre.


Néha úgy érzem magam, mitha dzsungelben lennék. Ennek a szakasznak a mélyebb része 60 cm körül lehet, ott tartózkodnak a patak nagyobb halai.


Lehúztam az orsóról kb 2.5 méter zsinórt és igy dobtam. Tapasztalatom szerint igy nagyobbat lehet dobni, mint a hagyományos dobással. Első leúsztatással semmi eredmény, amikor másodszorra dobtam valami szebb hal nekirontott az úszónak, nyilván valami bogárnak nézte. Kb 10 másodperc múlva eltünik az uszó, feszül a zsinór. Ez az. Mondom magamban és bevágok, azonban nem akar engedelmeskedni a csókosszáju. Éreztem, hogy nagyobb mint az előző társa. Párszor mélybetört, majd feladta... Mikor megláttam meg voltam lepődve. Ebben a patakban ekkorát még soha nem fogtam. Ez egy igazi meglepetés, ahhoz képest hogy a viznek milyen szine van...


Hú de szép vagy!


Domiportré.


A halacskát megmértem szalagmérővel, és 30 cm volt. Sokáig fogok emlékezni erre a halra és mindig szivesen látogatok erre a vizre.



Kálmán Hunor