Az ember számára mindig emlékezetes pillanat az amikor az év első halát fogja meg, még emlékezetesebb az amikor az első testesebb példannyal akad össze a horga. Legyen az kárász, ponty, domolykó vagy akár egy sügér.
Számomra is ez egy ilyen emlékezetes nap volt.A szezon első testesebb domolykóját foghattam ki. Mielőtt még több kilogrammos példányokra gondolnánk jelzem, hogy ez csupán 400 gramm körül volt...
Rendszerint ahogy az lenni szokott, Szabi barátommal indultunk horgászni. Ezúttal kizárólag pergetéssel töltöttük a napot. Kezdésként a csobogóhoz mentünk. Kipakolás, zsinorbefűzés, dobás. Ez volt a menetrend. Én közben beöltoztem, már csak a halak hianyoztak. Az a hely mindig tud meglepetést okozni. Ezúttal csődöt mondott... Kénytelenek voltunk beérni egy pár koppintással. Helycsere melett döntöttünk. A csobogótól kicsit lejebb, van egy jó kis visszaforgó, azt a helyet is alaposan megdobáltuk. Semmi... Újabb helycsere, en úgy döntöttem "bemászok" a vizbe, Szabi kicsit lenebb ment. A harmadik dobásnál tartottam, amikor elakadást éreztem. Most nem azokra a harcsás elakadásokra kell gondolni, itt nincsenek harcsák, de amúgyis egy elavult rongyba sikerült beleakasztani a kis hornet drilingjét... Nem volt mit tegyek, hát utána kelett menjek, elzavarva a halakat. Amikor kiakasztottam a horgot, újabb erőt gyűjtöttem, majd dobtam. Nem dobtam nagyot, hagytam hogy a wobbler egy kicsit sodrodjon, majd hirtelen behúztam neki. Azonban újabb akadás. -Nahát. mar megint egy akadó. Újra be kelett menjek utana. Ez már egy rongyszőnyeg volt... Hihetetlen...ezt mind mi csináljuk, mi emberek. Saját magunknak okozunk rosszat. Ha az a bizonyos kis wobbler elérhetetlen távolságban van akkor akár el is veszithetjük. Nem tétováztam sokat, újat dobtam. Közben egy olyan szakaszra ertem, ahol a viz viszonylag gyors, mély, de sima feluletü. Na ez az. Gondoltam magamban. Itt kell legyen hal. Dobtam egy párat, majd az egyik bevontatásnál sorozatos apró koppintásokat éreztem. Reflexből bevágtam. És láss csodát, megvolt a hal. Éreztem hogy nem túl nagy, de nem is az az araszos méret. Csak akkor pillantottam meg amikor tőlem egy pár méterre volt. Addig úgy jött, mintha döglött halat vontatnék. Közben a kishalak szétrebbentek az én halam elött. Majd szokás szerint felfeküdt a viz szinére, és hagyta magát megragadni. Mikor a kezemben tartottam, nagyon boldog voltam. Sügért már fogtam az idén pergetve, de ez az első domi. Úgy döntöttem megtartom. Nem tudom miert, de amiután kifogtam, egyből mentem lefele. Maskor mindig dobok egy párat még az után, mikor fogok egy halat. Lefele még van egy pár hely amiket érdemes megdobálni. Sikerrel azonban nem jártam. Közben Szabi jött felém, megbeszéltük a dolgokat. Tanakodtunk azon hogy merre fele menjünk. Az elmúlt napokban, halottuk egy közös barátunktól, hogy Kilyén fele látták, hogy rabol a balin. Gondoltuk lemegyünk és megnézzük mi a helyzet. 15 perc gyaloglás után megérkeztünk a rablások helyszinére, a paducozó horgásztársak nagy örömére...Szerintem mindenki gondolja, hogy itt mire is gondolok. Nem kelett sokat várni a balinokra, alig telt el 5 perc es durr. Röpkodnek a snecik a homokpad fölött, majd megjelenik az a hires olivazold hátuszó... Itt vannak. Gondoltuk magunkba, hogy paducozókat nem zavarjuk, kezdődhet a buli. Újabb dobásokra szántuk el magunkat. Rablás itt, rablás ott, de balin sehol... Ezeket a balinokat abszolúte nem érdekelte a múhal. Én gondoltam egyet, feltettem egy 2ös körforgót. Rablásokat láttunk meszebb is, gondoltam magamba hogy a körforgóval messzebbre is eltudok dobni. Nagyrészt a tulsó part fele dobtam. Egy párszor elakadtam, azonkivul semmi. Kicsit lenebb mentem, egy gyors és sekély részhez érkezve. Ugyancsak tulsó part fele dobáltam, mikor nagy ütést éreztem, bevágtam, és éreztem is a halat. Ez is egy domolykó volt, pár grammal kisebb mint a másik. Szabi látta az eseményeket, es a salmo minnow-ját körforgóra cserélte. Szintén keresztbe dobott, de semmi kapás... Nem tudtuk mit tegyunk, méglenebb mentünk. Vannak ott is jó helyek, nem veszitünk semmit ha dobunk egy párat.Még lementünk kb 500 métert, majd a hazamenés melett döntöttünk. A nap már forróan sütött, vizünk is fogytán volt. Úgy gondoltuk az lesz a legjobb ha hazamegyünk. Majd legközelebb több reménnyel, és több vizzel indulunk horgászni :)
