Réty-i tavak

Sepsiszentgyörgytől 15 km-re Kovászna irányaba találhatóak a Réty-i tavak. Jellemző halfaj: ponty, kárász, amur, fekete amur, süger, vörösszárnyu keszeg. A tavat az AJVPS Covasna felügyeli. Napi jegyet a halőrtől lehet kiváltani, ára 30 RON.

Tiltott kárászok

Az igaz, hogy még javában tart a békés halakra a tilalom, de szerencsére a Kovászna megyei horgász - vadász egyesület engedélyezte a horgászatot Rétyen a nagy tavon. Egyik horgász barátommal nem is gondolkodtunk sokat, április 28-án kiszaladtunk egyet horgászni. Miután megérkeztünk, a horgászok tudatták velünk, hogy eszik a ponty és szépen lehet fogni. Fellelkesülve a hir hallatán, neki is fogtunk horgászni. Mivel borus idő volt és nagy szél tombolt, a pecázó szerelék helyett inkább a fenekező módszert választottam.

Nagy erejű szél korbácsolta a tó vizét.

Csalinak nyüvet illetve Carp Zoom - Amino Soft Hook Baits eper izesitésü pellettet használtam. Az etető anyag a szokásos Cukk - málna izesitésü liftező etető anyag, Van Den Eynde - eper izesitésü aroma, kukorica és nyü. Ez az etető anyag számomra nagyon bevált keszeg illetve ponty félékre. Az első dobás után nem kellett sokat várni, rögtön jelentkeztek a kárászok.

Volt, hogy egy húzásra két kárász jött ki...

A csontit nagyon kedvelték, nagyrészüket aval fogtam, azonba a pellettet sem vetették meg. A nap végén, pontyal nem büszkélkedhettem, azonba kárászból 17 darabot számlálhattam a haltartóban. A horgász kollégám is 15 darab kárászt fogott. Ponytok nem jöttek, azonban kárpotóltak a kárászok.

Egész pontosan 17 darab.

Szombat délutáni csukvadászat

Április 26-án, délután 2 óra körül gondoltam lemegyek egyet a Szotyor-i tavakhoz, hogy az újonnan beszerzet 6-os méretü Salmo Minnow-t Daisy Blue szinbe kiprobáljam. Gyönyörű szép napos idő volt, csak a szél fújt megállás nélkül. Miután megérkeztem, rögtön feltettem az új wobblert és nekifogtam "vadászni". Az első bevontatásoknál már láttam, hogy gyönyörűen úszik az új szerzemény. Lelkesen pergettem 30 percen keresztűl, de sajnos a csukák nem voltak annyira lelkesek. Gondolkodtam, hogy le kellene cseréljem a wobblert, mert nem fog csukát hozni, viszont egy belső hang azt sugalta, hogy még próbálkozzak. Amint a minnow-t néztem a kristálytiszta vizben, egy sötét árny vetődött a wobblerem után. Leirhatatlan érzés volt látni amint a "vad" küzd a viz alatt. Kis mérete miatt nem kellett sokat fárasztani, egy - kettőre a part fele húztam és kiemeltem a vizből.

Kis csuka, kis minnow.


A wobbler hasi horga a felső állkapocsba akadt, mig a faroknál lévő a jobb kopoltyufedő alá.


Az elejtett vad.

A nap hőse: Salmo Minnow F6DB.


Vadász és zsákmánya.

Csupán 33 cm volt a csuka, de ettől függetlenül nagyon örvendtem neki. Már 5 óra lehetett és a hasam jelezte, hogy rég nem ettem, igy, hát haza fele vettem az útamat, azonban mielőtt elindultam volna még végrehajtottam az elengedhetetlen C&R-t.

Piroskák nyomában

Ezt az egész horgászélményt nem úgy kell elképzelni, mintha kimondottan pirosszemü kelékre horgásztunk volna, egy rakás etetőanyaggal, meg minden vonzó csalival.
Tulajdonképpen a Szotyor-i tavakra indultunk csukát fogni, de volt nálunk békéshalas felszerelés is, arra az esetre ha a csuka komák nincsenek étvágyuknál...
Elképzelésünk beigazolódott: a krokodilpofájú barátaink nem akartak enni. De még az aproságok sem. Végül úgy döntöttünk, hogy átmegyünk annyira szeretett tavunkra: a kerek-tóra Illyefalván. Amint megérkeztünk rögtön kiválasztottunk egy helyet, majd lepakoltunk és elővettük a botokat. Közben a vizet is szemügyre vettük, a halak látszólagosan étvágyuknál voltak: a vizfelszinen kisebb nagyobb mozgásokat, egy bokor melett még egy csukarablást is láthattunk.
Pár perc alatt a felszerelés bevetésre készen állt. Sokat nem is tétováztunk, nagyon szerettünk volna már halat fogni.


Bevetésre készen



Kapásra várva


Alig telik el pár másodperc, Szabi azt mondja hogy peccintése volt. Reflex szerüen az uszójára néztem, és olyan volt minhta káprázott volna a szemem... igazából az úszó a viz alá vette az irányt, nem káprázott a szemem... azaz kapása volt. Szabi megragadta az alkalmat és bevágott. Egy éhes piroska kivánta meg a csontit. A táska aljából elökerestük a vedert, megmeritettük vizzel és beletettük a halat. Igy szoktuk csinalni a kozös portré kedvéért...
A második halat nekem sikerült kifogni. Ez is egy ugyanakkora pirosszemü volt. A halak sorozatosan ettek kb. egy fél órán keresztül, aztán megérkeztek a szélhajtó küszök és elmentek a piroskák. Időközben egy nagyonkevés etetőanyagot beszórtunk, erre jöttek meg a küszök. Amint elfogyott a kaja, elmentek a küszok és megjöttek a piroskák. Egy félmaréknyi etetőanyag elegendo volt ahoz hogy újra horogra tudjuk csalni őket. Ahogy az etetőanyag oldódni kezdett újra megérkeztek a küszök. Ez igy ment egész délelőtt. Egyszer csak furcsa mozgást észleltem az úszómon, majd villámgyorsan eltűnt. Rögtön bevágtam. Érőteljesen húzta a 0,12-es monofilt, de végülis én kerültem ki győztesként. Ez is ment a vederbe. Ez a hal volt a legnagyobb a vederben.

A nap legnagyobb hala-az éhes piroska


A közös portré elmaradhatatlan...

Nemsokkal ez után Szabinak is villamgyorsan eltűnt az úszója. Az a hal is egy szebb példány volt. Amikor a többi hal közé tettük, jól láthatóan nagyobb volt mindeniknél. Délre végleg megálltak a halak, mi is megéheztünk, igy a hazamenés melett döntöttünk. Jó nap volt!

Catch...

...and Release