Egy legenda jár a horgászok között, miszerint az idő amit az ember horgászással tölt, nem számit bele a kiszabott élettartamába...

...igy elódázhatjuk az elkerülhetetlent...

...talán örökre.

2008. április 19., szombat

Szörcse-i holtág

A Szörcse-i holtág Kovászna megyében, Szörcse nevü kis falu mellett található. A Feketeügyet árvizvédelmi okok miatt eltéritették természetes medréből, igy hátramaradt egy rész a folyóból amit majd a Kovászna megyei halász - vadász egyesület vett felügyelete alá. Minden évben, ősszel telepitik a holtágat. Megtalálható benne az őshonos csuka, süger, ezen kivül pedig a ponty, amur, busa, compó, naphal, pirosszemü kele. Napi dij 25 RON.




2008. április 15., kedd

Vegyes legyes

A cim talán nem a leg megfelelőbb, de a későbbiekben érthetővé válik.
Az a nap is egy általános nap volt, kissé felhős de kellemes. Mivel hogy tilalom előtt álltunk úgy éreztem, hogy el kell menjek meg egyszer "csapkodni". Édesapám jóvoltábol pár perc múlva már köthettem a legyet a tóparton az előke végére.
A parton felfele haladtam, közben meg dobáltam a zsinórt. Amikor már dobni akartam a hátam mögott lévő fűcsomóba beleszakitottam az első legyet. Jó kezdés,gondoltam magamba. Alig érkezek meg, máris odaveszett egy légy. Egy légy nem a világ vége. Tovább mentem. Észrevettem egy raj domolykót, kicsik voltak de azért megcéloztam őket. Az újabb parashut a raj melett egy félméterrel landolt. A falánk domolykók rögtön odaúsztak, de nem akarták leszedni. Ujabb méter zsinórt tekertem le, majd dobtam. Ismét az ostor hangját halottam. Megint lemaradt a legyem... Hát ez a nap már csak ilyen.
Kb. 20 perc után a tó másik felére mentem, és ott próbálkoztam. Egy kis tisztáson megláttam egy szebb domit. A legyet pontosan az orra elé dobtam pár centire. Érdekes módon egyből odauszott, majd megnezt és uszott tovább... Sokszor ugy felbosszantanak ezek a csodálatos halak... Végülis kb. 15 legyem maradt a fűcsomók közt. Szinte minden 4. dobásnál újat kelett felkössek. Nem tudom mi volt velem akkor.
A napot pár apró példannyal és egy szép naplementével zárhattam.

2008. április 5., szombat

Húsvéti locsolás

Húsvét hétfőn, jó szokásomhoz hiven, a locsolkodás helyett inkább a vizpartot választottam. A cél kedvenc horgászvizem a Szörcse-i holtág volt.

A holtág "tárt karokkal" várt.

Mivel még csukára nem szabadott horgászni, a célpontjaim a pirosszemü kelék, sügérek, pontyok és amurok voltak. Kétféle módszert használtam: uszós illetve fenekezőt. A fenekező botokat a Carp Zoom - Amino Soft Hook Baits eper izesitésü pelletjeivel illetve csontival és gilisztával csaliztam. Etető anyagnak Cukk - málna izesitésü liftező etető anyagot, Van Den Eynde - eper izesitésü aromát, 2 doboz kukoricát és 5 adag csontit használtam.

Édes kettesben várják a pontyokot, amurokot a fenékről.

Az úszós készsegem egy pálcika úszóból, 18-as főzsinorból, 0.08-as előkéből és egy 18-as számú Mustad horogból állt. Csalinak egy csontit tűztem a horogra.

18-as Mustad és a csonti.

Úgy döntöttem, hogy a pecázó helyemet egy fa mellett jelölöm ki. Dobtam három marékkal az előbb emlitett etető anyagból, bizván abba, hogy az erős eper aroma és az elő csali meghozza az általam várt eredményt.

Tökéletes horgászhely!

Az etetés után nem vártam sokat, rögtön munkának fogtam, hisz horgászni jöttem és halat szerettem volna fogni...méghozzá minél többet.

Nem tétlenkedtem, horgásztam.

Az első halam húzását észre sem vettem mivel nagy szél tombolt és a hullámok folyton "eltemették" az úszót. Bennebb szerettem volna dobni a szereléket amikor láttam, hogy egy apró sügér kivánta meg az izletesen felkinált csontit. A kis sügér után egymás után következtek a pirosszemü kelék. Szinte dobásra lehetett fogni őket. Mig én egymás után fogogattam a halakot, a szomszédban nem mozdult semmi. Nagyon boldog voltam, hisz látszott, hogy a hideg viz ellenére jól "müködött" az etető anyagom!
A vizparton lévő csendet egy-egy csuka ugrása törte meg.

A tulsó part közelében, ezen a helyen vadásztak leginkább a csukák. A két, viz fölé benyúló fa tökéletes terepet biztosit számukra!

Délután 3 óra lehetett és a halak étvágy kezdett alábbhagyni. Egy rövid "ebédszünet" következett. Talán 20 perc telhetett el amikor az úszóm lassan kezdett sülyedni. Nagyon megörvendtem, hogy újra esznek a halak. Ahogy a viz alá ért az úszó, rögtön bevágtam. Az első ránditás enyhe volt, biztos voltam benne, hogy egy újabb pirosszemüt akasztottam. Azonban egy hatalmas rántás felébresztett, hogy nem pirosszemüvel van dolgom. Arra gondoltam, hogy talán egy kilos kárász vagy talán egy ugyan ekkora ponty kivánta meg a csontit. Félve attól, hogy elszakad a hajszálvékony előkém, megengedtem az orsóm fékjét. Ahogy érezte a halacska, hogy nincs annyira "megkötve", rögtön megiramodott de szerencsére sikerült a kirohanásait fékeznem. Amikor viz felszinéhez közeledett, akkor láttam csak, hogy egy csuka köjök harapott rá a csontira.

Közvetlenül szákolás után.

Feltételezem, hogy nem a csonti tetszett neki meg, hanem az etetésre odasereglett pirosszemü raj közé vágott be a koma, de a kishal helyett a csontit kapta csak el. Miután partra tettem, csak akkor tudatosult bennem, hogy mekkora szerencsém volt, hogy a borotvaéles fogak nem vágták el az előkét.

Kicsi horog a nagy szájban.

Nagy örömmel töltött el, mert szerettem volna csukát fogni, de mivel tilalom védte még öket, nem használhattam pergető felszerelést, azonba igy is sikerült egyet megfognom.

Én (Kingfisher) idei első csukámmal.

Mivel Magyarország felől nagy sebességgel közeledett a havas eső és már a nap is nyugovóra készült, összepakoltam és hazafele vettem az irányt. A napot 29 pirosszemü kelével, 1 sügérrel és 1 csukával zártam. E nap után elmondhattam, hogy életem legcsodálatossabb húsvét hétfője volt!

A húsvéti locsolás eredménye. (Fotózás után a halak visszanyerték szabadságukat)