Egy legenda jár a horgászok között, miszerint az idő amit az ember horgászással tölt, nem számit bele a kiszabott élettartamába...

...igy elódázhatjuk az elkerülhetetlent...

...talán örökre.

2008. január 21., hétfő

Felfűzős csukázó szerelék - II.rész

Talán kicsit későn, de megérkezett a folytatása a csukázó szerelék bemutatásának. Ez a módszer a támolygó kanalak elvén működik. A felfűzött kishal, ide oda támolyog, kicsalogatva az éhes csukát a búvóhelyéből. A módszer elkészitéséről a képek beszélnek... (elnézést a képek minőségéért)


A legelső lépés az hogy vágjunk ki 0,5 vagy 1 mm-es krom lemezből, vagy keményebb rézből egy olyan formát, amilyen az 1-es ábrán látható. Vastagabb fémet nem érdemes használni, azokat nehezebb megmunkálni. Amiután készen vagyunk a formákkal,vágjunk be pár centimétert az 1-es ábra alapján. Ez után egy fogó segitségével hajtsuk kifele a bevágott részeket. Az eljárási módszer látható 2-es ábrán, a nyilak alapján. Ne feledkezzünk meg a formák alján levő lyukról.




Igy néz ki a végleges forma. Egy kicsit életre keltve, egy kis ivet adunk neki fogó segitségével.A későbbiekben ettől fog támolyogni a felfűzött kishal.





Ime a végleges szerelék. A korábbiakban emlitett lyukon átvezetünk egy acé előkét,aminek az egyik végére a hármashorog kerül, kulcskarika segitségével; másik végét kössük a főzsinorra, vagy kapcsot kötünk. Érdemes több méretben késziteni formákat, hogy illeszkedjünk a csalihalak méretéhez. A csalihal szájába benyomjuk a szereléket,a lyuk nélkül hagyott felével lefele (az ábrán ez esetben az alsó fele lesz az amit a csalihal száján be kell nyomni). A szereléket a csalihal fenekéig kell benyomni,majd a hármashorgot az oldalába bele kell akasztani a farokúszó előtt.

2008. január 17., csütörtök

Pénzes Pér














PÉNZES PÉR (THYMALLUS THYMALLUS)

Legnagyobb bejelentett súly: 6.7 kg
Legnagyobb bejelentett életkor: 14 év

Jegyei:
teste mérsékelten nyújtott, oldalról lapitott, feje kicsi, orra hegyes. Pikkelyei kicsinyek, 74-96 az oldalvonal mentén. A magas hosszú hátúszó és a farokúszó között zsirúszó van. Szájnyilása kicsi, legfeljebb a szem elülső szegélyéig ér; felső állkapcsa előrenyúlik. Mindkét állkapcson fogak ülnek. A hátúszó jóval a hasúszók eleje előtt kezdődik; a him hát- és farok alatti úszója, valamint hasúszói hosszabak a nőstényénél.
Szinezete: hátoldala szürkészöld vagy kékesszürke, oldalai és hasoldala az ezüstfehértől a sárgaréz szinűig változik, ivás idején biboros csillogással. Hátán és oldalain szabálytalanul elszórt fekete foltok vannak. Szürke szinü hátüszója 4-5 sorokban elhelyezkedő vörhenyes szemfoltokkal.
Élőhelye: Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa kemény talajú, gyors folyású, oxigéndús vizei, de elterjedése nagyon rendszertelen.
Életmódja: állandó, helyben maradó halfaj, március és június között ivik. A nőstény az elöntött kavicszátonyon gödröt kapar, a 3-4 mm átmérőjü ikráit (3000-6000) a megtermékenyités után kaviccsal takarja be. A kelési idő kb. két hét.
Tápláléka: férgek, csigák, vizi és repülő rovarok, apró halak, ikrák.


2008. január 8., kedd

Új év, új lékelés

Mivel Hunival az év első hala helyett csak az év első tűzgyújtását tudtuk összehozni január 4-én, ezért megegyeztünk, hogy másnap föltétlen ki kell menjünk Illyefalvára lékelni, ott biztos tudunk sügért vagy pirosszemüt fogni (igaz egyesek szerint ezek nem is halak, hanem macskának való szarok, de különbözünk mi emberek és különbözően gondolkodunk...hál'Istennek!!!), hamár az Olt nem akar semmit sem adni nekünk igy télviz idején. El is jött a várva várt nap. Reggel 7.30-kor kelés, hőmérséklet ellenőrzés (csupán -19 fok...tökéletes! Igazi strandidő!), gyors öltözködés, reggeli kávé és indultam is Huniék fele, hogy érjek oda 8.30-ra. Huni édesapja pillanatok alatt kiröpitett minket Illyefalvára, megérkezvén nem is gondolkoztunk sokat, rögtön neki is lattunk a munkának. Könnyű szerelékkel próbáltuk kivarázsolni a halakat a jég alol. Nem telt el sok idő, Huni kiáltott "megvan!"; aprócska süger lógott a horgon. A méret nem számit a mi esetünkben, a lényeg, hogy megvan a 2008-as év első hala.


Huncut első hala 2008-ban.

Nekem még pecintésem sem volt, ezért úgy döntöttem, hogy elhagyom a tó közepét es a part mentén a sekély vizen próbálkozok, nemegyszer történt meg, hogy a hideg viz ellenére a halak a sekélyebb részeken ültek. Fejszét ragadtam és új léket vágtam. Ahogy megvolt a lék, a szűrővel kiszedtem a jégkristályokat a vizből és engedtem is be rögtön a cájgot. Annak ellenére, hogy megcsattogtattam a jeget és a vizet, 5 másodpercen belől jelentkezett az első kuncsaft. Aki ismer engem, az már rögtön tudja mit fogtam....sügért...mint mindig.

Kingfisher első hala 2008-ban...nem is vártam más halfajra...

Sikerült még ezen kivül meg 2 darab sügért összeszedni nekem, Huninak is jött még egy, mig édesapja 12 darabbal büszkélkedhetett a nap végére. Igaz, hogy nem fogtunk nem tudom hány száz darabot, de fogtunk és jól éreztük magunkat, ez is a lényeg, nemde? Eljött a dél és lassan kezdtünk szedelőzködni. Amig a botokat készitettük fel a haza vezető útra, kiált Huni, hogy újabb halat akasztott. Amint odanéztünk láttuk, hogy egy szép tenyeres pirosszemüt emelt ki a lékből.

Szép tenyeres pirosszemü kele.



Préda a jégen...

Miután megcsodáltuk és lefényképeztük a zsákmányt, szabadon engedtük, hogy nőjjön még egy kicsit, hátha újra lesz alkalmunk találkozni vele a nyáron, ha addig egy falánk csuka fel nem falja...

Huncut ovatosan visszahelyezi a halat a "fészekbe"...



...kicsit elkábult a halacska, nem tudta merre van a lefele...



...lassan helyrejött és megtalálta a haza vezető utat...



...egy farokcsapás és el is tünt a mély sötétében.

2008. január 5., szombat

Hideg volt de mégsem fáztunk

Egy pénteki napon Szabi barátommal horgászni indultuk a közeli folyóra csukák, domolykók reményében. Amint vízpartot láttunk, azon tanakodtunk, hogy melyik a legmegfelelőbb hely a kezdésre. Az én végső döntésem,egy köves, kevésbe mély szakaszra esett, Szabi úgy határozott, hogy egy kicsit fennebb próbál szerencsét.

Összerakom a cájgot


A halak ellen, megpróbáltuk bevetni azokat a csalikat, amelyek nyáron, ősszel is beváltak. Ezúttal azonban nem volt szerencsénk 3 dobás után a zsinórunk rózsafüzérré változott... Egy újabb tanakodás után, úgy határoztunk, hogy mégfennébb megyünk. Felfele haladva éreztük a hideg hatását... Rövid gyaloglás után megálltunk es újból szerencsét próbáltunk, de ezúttal se jött semmi. Mindketten azon morfondíroztunk, hogyan társítsuk a kellemest a hasznossal. Majd a meleg utáni vágy késztetett arra hogy rakjunk egy tüzet. De miből?! Ez volt nagy kérdés. Télen még ha nem is havazik, a fák, ágak úgyis megnedvesednek a zuzmarától. Először a tűz gyújtót kellett összegyűjtenünk, ez sikerült egy pár perc leforgása alatt. Majd a folyó szélén találtunk otthagyott farönköket.



A lehajló fák alatt találunk szárazabb ágakat, gyökereket. Ezek nélkül nehéz lenne elkezdeni...


Az egész anyagot egy helyre összegyűjtöttük, majd elkezdtük "életre kelteni." Az elején kissé nehezen kapott lángra az összegyűjtött fa levél, de végül is sikerült. Ami után ezzel meg voltunk, minden jól ment tovább, a farönköket kisebb darabokra vágtuk es ezt tettük a meggyúlt fa levelek, ágak tetejére.Ezek a rönk darabok tápláltak a tüzet legalább 20 percig, miközben meguzsonnáztunk és megmelegedtünk. Szabival titokban már a következő horgászaton járt az eszünk, és azt is megbeszéltük hogy egyszer meg ide visszatérünk szalonnázni. Körülbelül 2 órát töltöttünk a tűz helység mellett. Megvártuk, hogy az utolsó ágak is égjenek el, majd hóval betakartuk a füstölő parazsat. Összepakoltunk és egy rövid sétát tettünk felfele a folyó mentén. Miközben a folyót figyeltük azt is megbeszéltük, hogy a következő horgászatunk Illyefalván lesz, ahol lékészni fogunk.



Télen a hidegben jól esik a tűz melege




Felfele haladva még kacsákkal is találkoztunk